Szánj időt önmagadra!

2018 november környékén kezdtem el jógázni. Sportolóként, heti 10-12 óra edzésnél nagyon fontos a core izmok erősítése és a nyújtás. Mivel ezeket előszeretettel “csalja” el otthon az ember, gondoltam egy jógaóra rendszeres látogatása nem engedi majd, hogy kimaradjon ez a fontos rész az edzésprogramból. Így mentem le Viki órájára. Semmit nem tudtam a jógáról, a típusairól, így amikor az első órán a ráhangolódásnál OM-ozni kezdtük “Jézusom hol vagyok? És meddig kell ezt még csinálni” volt az első gondolatom. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy ez volt az utolsó jógázásom. Hát azóta csak akkor nem mentem jógázni, ha betegség, triatlon verseny vagy edzőtábor szólt közbe. Lassan másfél éve rendszeresen járok, és hiányzik, ha kimarad. Azóta a jóga sokkal többet jelent nekem, mint erősítés és nyújtás. Itt tényleg el tudok engedni minden gondolatot és a relaxálásnál valóban relaxálok, de persze minden óra után a mai napig izomlázam van olyan helyeken, ahol azt sem tudtam, hogy van izom. Viki egy állat, egy szelíd szörnyeteg, aki ráérez hamar a határaidra és mindig a képességeidnek megfelelő gyakorlatot oszt. Nagyon làtványos a fejlődés. Magamon érzem és a többieken is látom, hogy teljes fegyelemmel minden apró részletre figyelve állnak bele egy jóga pózba és helyes tartással csinálják végig az ászanákat. Ez alap dolognak hangzik - de ehhez nekem egy év kellett (és még bőven van potenciál a javulásra). Viki dinamikus órákat tart, sosem ugyan az az óra menete, mindig változatos és mindig van benne új gyakorlat, amit ő játszi könnyedséggel bemutat és senki nem tudja úgy megcsinálni. Eleinte azt gondtam, hogy a másfél óra túl hosszú nekem, de így jut idő mindenre - ránhangolódásra, gyakorlatra és relaxációra. A relaxáció is mindig másképp zajlik, néha tenger hullámzással, néha arcmasszázzsal néha síri csenddel zárul az óra. Fantasztikus.

Az első órán annyira elfáradtam mentálisan és fizikálisan egyaránt, hogy nehezen vettem rá magam hogy rendszeresen járjak a tánc mellett, de a csípőmet nem terhelte, sőt olyan izmokat mozgatott amit még táncosként sem tudtam hogy léteznek és hogy ilyen gyengék! Hiába voltam laza és izmos, bőven volt, van hova fejlődnöm! Meglepő módon, néhány alkalom után elmúlt a csítőfájdalmam és a már természetesnek vélt derékfájdalmam is! A rendszeres gyakorlás sokat segített a balett gyakorlataimon és a légzés az előadásokon! Sokkal nagyobb lett a teherbírásom és az állóképességem! Viki tanfolyamainak köszönhetően ma én is jógaoktató lettem, és a mai napig nem voltam olyan szuper Ashtanga órákon mint Vikié! Bár már Budapesten élek még mindig Vikitől kapom a legtöbb inspirációt a jógához, lehet eddig ezt ő nem is tudta! Köszönöm Viki!

Viki viszont nagyon jól kombinálja a nyújtást és a kitartott gyakorlatokat, külön odafigyelve a csoport összetételére, gyakorlottságára. Így nem csak hajlékonyságra, hanem izomzatra, szép kontúrokra is szert tettem. Meggyőzött a szaktudása és a hozzáállása. Gyerekkorom óta mozgok, tini korom óta aktívan néptáncolok. Erős fizikumot, kitartást... és persze izommerevséget adó sportok ezek. Nem is beszélve a hétköznapi stressz és ülő munka izomösszerántó, ereket elszorító hatásairól. Viki tudásának, lelkességének és szuper bátorításának hála, nem törtem össze, mikor a sport múltammal, az első 3 hónapban (!), nem tudtam még csak egyensúlyban sem megállni. Viki mindig tudja kinek mit mondjon, hol segítsen be akkor, amikor mi elfelejtünk hinni önmagunkba. Az órák során átalakult az izomzatom. A külső vázizomok mellett megéreztem a belső izomzatom. A vállfájdalmam, hála a nyújtásoknak, elmúlt. A refluxom szinte megszűnt, mivel rájöttem, hogy a gerinc izmom bizonyos pontokban gyenge volt, és pont annyit hajoltam előre, hogy ez gondot okozzon. A gerinc gyakorlatok csodásan helyre hozták. Az egyensúlyozó gyakorlatoknál éreztem meg, hogy külső talpélen járok, ettől rövidültek el a belső szalagok a lábamban. Ha ezzel nem kezdtem volna el foglalkozni, valószínűleg később csípő protézissel végzem. Alig fáj a fejem, pedig korábban ez rendszeres volt, hála a nyakizmok nyújtásának. Egyébként a barátaim megjegyezték, hogy átalakult a tartásom, az izomzatom. Kedvesség, jó zene, jó légkör, pontosan vezetett, instruált feladatok, izzasztó munka, elengedett stressz, örömteli relaxálás, boldog jógázó, boldog jógaoktató. Nos, ez egy óra Vikivel.

Számomra mindig nagy élmény az órád... pl. sokat segítesz az önbizalom “építésében” . Nekem minden nyújtás nagyon nehéz, borzasztó merev vagyok... de amikor a légzésről beszélsz, az nagyon sokat segít nekem is. Illetve nagyon pontosan meghatározod, hogy hol kell érezni a tartást, nyújtást, stb... Kevés oktató ismeri ilyen jól az emberi testet, izmokat... és persze kevés embernek van test tudata, mert valahogy nem tanultuk meg... Én úgy érzem, h nekem van, de ma mégsem volt, újra. A fejállásnál abszolút nem érzem a lábaimat, hogy még mindig lehet hátrébb vinni... arra gondoltam, h hátra fogok dőlni, de nem... Szóval nekem testileg és lelkileg is fontosak az óráid!

Azért szeretek hozzád járni, mert végig mondod a feladatokat és odajössz segíteni, ha mégsem csinálom jól. Természetesen az utolsó 5 perc meditáció a legjobb (szerintem mindenki azt várja). Szeretem még a kihívásokat - meddig bírom az adott gyakorlatot csinálni, ahogy te is mondtad: a határok feszegetését. Mindenkivel foglalkozol pár percet, szerintem így meg van a személyes kapcsolat. Szükségem van a jógára kisepri a fejemet, eltűnnek a gondok a fizikai terhelés hatására, és a jóga után friss fejjel már jobban látom a megoldást.

Nagyon jó az órák hangulata, átmozgat, kioltja a blokkokat, amelyek régóta velünk voltak. Órák után tiszta gondolatok vannak és megjönnek a megoldások egy- egy problémára. Kedvencem a vége, az utolsó 5 perc meditáció:) Na meg a mellkasnyitó gyakorlatok. És az a legjobb, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, hanem kiigazítasz bennünket, segítesz a gyakorlatok kivitelezésében.